Azon a szombat hajnalon Péter első gondolata az volt: mit keres a lehúzott lepedő a farkára csavarodva? Majd következett az alkoholszagú lehelettől való undor és az émelygés. Feltápászkodott, hugyozott egyet. Benyomta a gépet, vizet ivott és elszívott egy szál cigit az ablakban. Egy óra másnaposságban való fetrengés után eszmélt rá, hogy nincs meg a pénztárcája se a mobilja. Ekkor kezdett el az emlékek között kutatni, addig nem mert, mivel ezeket az estéket jobb a szürke homályban meghagyni. Ám Péter problémája egyre nagyobb volt: a buli végét nem jótékony köd, hanem teljes, nehéz vörös brokátfüggöny takarta, amit sehogy se tudott elhúzni az emlékek elől. Nem tudta, hogy miképp jutott haza, se azt, hogy honnan. Az utolsó snitt, hogy 4.48-kor ránéz a telefonra. Másnap, mikor az összes haverját megkereste már facebookon és a lakást is feltúrta már, kezdett igazán ingerült lenni. Csak keveset ivott: három pohár fröccs és talán két jéger volt a péntek esti menü, ettől nem szokott ennyire másnapos lenni. Ráadásul az emésztőrendszere se volt rendben. Tudta, hogy abban a két órában több történt, mint ivászat.
A homály maradt továbbra is, így egy hét múlva vérvételt csináltatott, nem tudott másra gondolni, mint hogy bedrogozták. 27 000 forintjába került a vizsgálat, két hét múlva érkezett meg az eredmény: GHB származékokat találtak a szervezetében. A legjobb, hogy ezzel a ténnyel semmit sem tudott kezdeni. Utólag már nem is értette, miért dobott ki ennyi pénzt az ablakon. Senki sem tudott semmit, se hogy kikkel volt akkor hajnalban, se azt, hogy merre, mert a társaságtól leszakadt egy csinos nő kedvéért, akit valószínűleg nem tudott felszedni végül. Szóval maradt a tudat, hogy beginázták, de hogy ez után mi történt, az még továbbra is rejtély maradt.
Nagy játékos volt, már több mint 40 nőben fordult meg, ismerte minden rejtett szegletét a vonzerejének, elérte, hogy a nők tömjénnel teli érintéssel és orgazmust ígérő selyemszavakkal azonosítsák őt. Gazdag volt, titokzatos és a James Bond-féle félmosolyt is elsajátította már. Zsófi, a barátnője, pontosan tisztában volt vele, hogy legfeljebb pár hónapig élvezheti kettejük kapcsolatát. Péter az eset után tovább élte az öltönyös menedzserek klisékkel tűzdelt életét, de annak az estének az üressége kísértette még egy hónap múlva is. Szinte minden másnap lejátszódott a fejében a Ponyvaregényből jól ismert jelenet, azzal a különbséggel, hogy a néger kéjesen mosolygott Péter fantáziájában. Igazából nem az a tudat keltett benne félelmet, hogy lehet, hogy megerőszakolták, hanem, hogy lehet, hogy élvezte.
Valentin-nap előtti kedden hazafelé egy szex-shopban nézelődött, Zsófit akarta meglepni egy jópofa vibrátorral. Vett is egy ezüst, egyszerű formájú darabot, és oly sokféle módon képzelte el azt, ahogy együtt kihasználják a játékszerben rejlő lehetőségeket, hogy a buszról feszengve tudott csak leszállni. Gondolta is, hogy hazaér, berak valami jó pornót és elrendezi magát. Ledobta az asztalra a csomagot, bevetette magát a tv elé, de többször megakadt a szeme az asztalon lévő zacskón. Végül felállt, kicsomagolta, hogy kipróbálja nem gyári hibás-e, mennyire rezeg, mégse Valentin-este égjen be vele, de persze tökéletesen működött. Visszaült a kanapéra, épp két lány kényeztetett egy fej nélküli férfit. Aztán megint megakadt a szeme a vibrátoron. Győzködte magát: próbáld ki, hátha visszatérnek az emlékeid! Aztán visszakozott: mi vagy Te? Buzi?
Végül kipróbálta.
Talán ez volt az, ami miatt másnap nem ugrott el a kocsi elől. Megtehette volna, volt annyi ideje, de így legalább nem hihették az ismerősei, hogy öngyilkos lett. Amíg a mentősök az életéért küzdöttek az Astoria villamosmegállójában, addig előtte lepörgött az élete. A teljes film ott volt az emlékkép-szakadás nélkül, és bár megtudta az igazságot, ez már nem segített rajta.
