Meglehetősen furcsa történetet szeretnénk az alábbiakban elétek tárni. Tudjuk, hogy eléggé képtelenül fog hangzani, sőt, valószínűleg mi sem hinnénk el, ha csak úgy hallanánk, vagy olvasnánk valahol. Velünk mégis megesett, amit az alábbiakban leírunk.
Nem is olyan régen, egy péntek estén egy valódi szörnnyel találkoztunk, mikor a buli előtt bementünk a közeli erdőbe iszogatni. Hatalmas volt, két lábon járt, barna szőre volt, és hosszú, tűhegyes karmai, biztosan retteghetett tőle az egész erdő. Amikor először tűnt fel az ágak között, annyira valószínűtlen jelenség volt, hogy betudtuk az alkohol hatásának, de aztán egyenesen ránk nézett és megszólított minket. Ekkor már tudtuk, hogy bajban vagyunk, de persze már nem maradt időnk elmenekülni. „...és akkor idejöttök és mindenféle szart szétdobáltok itt az erdőben, hogy utána a magamfajta békés lények rálépjenek és jól elvágják vele a talpukat. Meg mérgezést kapjunk. Hát mindjárt szétszaggatlak benneteket és a darabjaitokat feltűzöm a legközelebbi szupermarketra, hátha ebből majd felfogja a többi mocskos ember, hogy nyugtot kéne hagyniuk az erdő lakóinak!” Ennyi elég is volt ahhoz, hogy biztosak lehessünk a szörny ellenséges szándékában. Futni akartam, de Ede, a másik srác úgy döntött, hogy megszólal. „Kedves szörnyszülött, ne bánts minket! Mi nem akartunk szemetelni az erdőben, látod, hogy nem is dobtunk el semmit. Ha sértetlenül visszaengedsz minket a városba, esküszöm, hogy cserébe megtérítjük az emberiséget, és egy éven belül elérjük, hogy senki ne dobáljon hulladékot az erdőbe! Mit szólsz az ajánlatunkhoz?” A szörny gondolkozni kezdett, ezt arckifejezése is elárulta, ami leginkább egy hegyi trolléhoz hasonlított, közben nagyokat szusszant, mancsát pedig ökölbe szorította, majd kinyújtotta, mindezt többször. Aztán kis idő múlva így szólt. „Rendben van, de akkor adok nektek egy kis motivációt, amolyan útravalóképpen Ha mától számítva egy éven belül nem éritek el, hogy az emberek környezetvédők módjára éljenek, akkor megkereslek és tényleg szétszaggatlak titeket. Egy pillanatig se higgyétek, hogy nem tudom kideríteni, hogy kik vagytok, és hol éltek. Lehet, hogy nem vagyok ember, de attól még vannak kapcsolataim. Viszlát Ede és Gyuri, most már a ti érdeketek is, hogy sikerrel járjatok!” Ezzel a szörny megfordult, és eltűnt a sűrű ágak homályában. Földbe gyökerezett lábbal álltunk a tisztás közepén, egyikünknek sem akaródzott igazán megszólalni, helyette próbáltuk feldolgozni a tényt, hogy éppen most lettünk halálosan megfenyegetve. Kis idő múlva kikecmeregtünk az erdőből, de persze minden fa vagy bokor mögött a szörnyet sejtettük, az éjszakai erdő pedig nem kegyelmez az ember fantáziájának, hanem felerősít mindenféle furcsa hangot és zajt, hogy még kísértetiesebb legyen a sötétség. Aznap este kegyetlenül berúgtunk, mert nem akartunk emlékezni a történtekre, de másnap korán reggel találkoztam Edével, és irgalmatlan komoly környezetvédésbe kezdtünk. Az első dolgunk volt visszamenni az erdőbe – persze szigorúan csak fényes nappal – és hatalmas szemeteszsákokat hurcolászva méterről-méterre összeszedegetni az eldobott sörösüvegeket, csikkeket, műanyagzacskókat és az egyéb szemetet. A szörny igazat mondott, meglepően sok volt. Ez majdnem egy hétig zajlott, de ezalatt nem csak fizikai, hanem kemény szellemi munkát is végeztünk, ugyanis próbáltuk kitalálni, hogy milyen módszer lenne a legalkalmasabb arra, hogy megállítsuk a környezetszennyezést. Egy hónapnyi gondolkozás után arra jutottunk, hogy céget kellene alapítani, olyasmit, mint a Green Peace, vagy a WWF. A cégalapítás viszont nem tartozik a legegyszerűbb dolgok közé, és nagyon hamar kiderült, hogy nem rendelkezünk hozzá elegendő anyagi tőkével, sem egy valamirevaló ügyvéddel, és tulajdonképpen semmivel. Szóval nem sokkal ezután megszületett a B terv. Szórólapokat kezdtünk nyomtatni „Védd meg a környezetet: Ne szemetelj az erdőbe!” felirattal, ebből amennyit tudtunk, el is osztogattunk, de mikor újra leellenőriztük az erdőt, rá kellett jönnünk, hogy nem sokat értünk el a célunkból, és a pénzünket is majdnem mind elköltöttük. Ezután Edének zseniális ötlete támadt: nem szórólapot kaptak tőlünk az arra járók, hanem egy falevelet ugyanezzel a felirattal, ezen szinte mindenki elmosolyogta magát, és hamarosan némi javulást tapasztaltunk az erdőbeli szemetelés terén. De nem eleget. Olyan ötletet kellett kitalálnunk, amit saját eszközökkel is meg tudunk csinálni. Körülbelül négy hónapnál járhattunk, amikor kézzel csinált fatáblákat vertünk az erdőszéli földbe, melyen a következő felirat állt: Szemetelni tilos! Ezt követően egy időre alig találtunk hulladékot a környéken, de aztán egy pár hónap múlva a táblákat rongálni és lopni kezdték, az egyiket átírták Szeretkezni tilosra, nem nagyon értjük, milyen indíttatásból, egy másik táblát feltételezhetően egy állat intézett el, valami növényevő lehetett, mert alig maradt belőle valami, de a legtöbbet simán kiásták a földből és elvitték. El sem tudjuk képzelni, miért van valakinek szüksége egy fatáblára a kertben, de ezen nem gondolkozhattunk el hosszasan, hiszen egyre jobban sürgetett az idő. Mikor elértük a félévet, reggelre sárga, ragadós cetli díszelgett mindkettőnk ablakán, nem kellett az agyunk mélyére ásni ahhoz, hogy felfedjük a feladó személyét, ugyanis az elegáns Meghalsz! felirat volt a papírra firkálva. Ez volt az a pont, ahol tényleg rohadtul félni kezdtünk. Úgy éreztük, hogy semmi esélyünk a szörnnyel szemben, és arra sincsen pénzünk, hogy hirtelen felindulásból máshová költözzünk. Végül újabb hónapnyi gondolkozás után, végső kétségbeesésünkben megcsináltuk ezt a honlapot. Ha jelenleg a www.mentsmegminket.hu főoldalát olvasod, akkor már pontosan tudod, hogy milyen ügyben kérjük a segítségedet. Beismerjük, hogy csupán két szerencsétlen fiatal vagyunk, akik nagyon rossz helyet választottak az esti alapozásra, de gondoljatok arra, hogy ez veletek is ugyanígy megtörténhetett volna! Nem arra kérünk benneteket, hogy soha, semmilyen körülmények közt ne szemeteljetek, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy néha a zsepi bizony félreesik, hogy néha könnyebb kiönteni az olajat, mint hordókban tárolni a konyha sarkában, és hogy senki nem fog lemondani a dohányzásról az ózonréteg megvédése érdekében. De arra megkérünk benneteket, hogy a Normafa erdős területén ne szemeteljetek, mert ha mégis megteszitek, akkor pontosan 3 hónap, 11 nap és 5 óra múlva mi valószínűleg már több darabban leszünk. Ezen kívül arra is megkérünk benneteket, hogy osszátok meg ezt az oldalt a közösségi oldalakon is, hogy minél több emberhez eljuthasson. A mi esetünkben a segítség tényleg életmentő lenne!
Köszönettel: Ede és Gyuri
2013.04.25, 17:33
Tetszik Ez 1.258 embernek tetszik.
Ajánlom 252 ember ajánlja ezt. Legyél te az első az ismerőseid közül!
Visszaszámláló: még 0 hónap, 27 nap és 9 óra maradt hátra
